Köszönöm, hogy benézel hozzám és elolvasod a bejegyzéseimet.!Ez a blog a pillanatnyi időről és az emlékekről íródik.. Pillanataink és Emlékeink amelyek mellett elsuhanunk.. de ha megállunk, ezáltal megtalál egy érzés,egy vágy,egy álom,,,,és a pillanatnyi gondolatok.Ne egy hétköznapi naplóírást várj.Inkább csak szemezgetek az emlékeimből, pillanataimból, kedvenc verseim és idézeteimből.Színesítem egy-egy szép képpel, zenével.
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál. .
.

Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről. Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.
Achimenesről...
Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.Imádta a romantikus meséket..lehetett ez film, történet,regény vagy mese.Szinte azonosult a főhőssel.


2010. október 29., péntek

Amikor tudod...




Amikor...

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégsem bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd ahogy nyújtja két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted,
Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél mellette,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése