Ne kergesd el a szomorúságot.
Oktalanul jön,
talán öregszel ilyen pillanatokban,
talán megértettél valamit,
elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.
S mégis:
a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök,
melyek eltűnnek,
talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezz csak...
Aztán: a szomorúság
egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos,
ezüstszürke ködével szemed előtt a világot,
s minden nemesebb lesz,
a tárgyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő.
Messzebbről látsz mindent,
mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.
A dolgok sejtelmesebbek,
egyszerűbbek és igazabbak lesznek
ebben a nemes ködben és gyöngyszín
derengésben.
Egyszerre emberibbnek érzed magad.
Mintha zenét hallanál dallam nélkül.
A világ szomorú is.
S milyen aljas, milyen triviális,
milyen büfögő és kibírhatatlan lenne
egy teljesen elégedett világ,
milyen szomorú lenne a világ
szomorúság nélkül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése