Hittem...

Hittem abban a szebb világban Melyet éjjelente álmomban láttam. Hittem benne akár nyitott szemmel, Hittem benne feltétel nélkül csukott szemmel. Megbíztam, még a legtitkosabb dolgokban is megnyíltam. Hittem a szépet, a jót, minden-minden egyes szót. Hittem azt amit szemem látott, Hittem a szavakban hol ott sokszor bántott. Csalódtam, sokszor magával ragadva repitett egy gyönyörű bámulatos gond nélküli vidékre. Hittem a végsőkig! Én hittem benned, Te ezt nem értheted nekem mit jelentett. Egy nap azon kapom magam, Véget ért az álom. Állok szótlanul, s a valóságot látom. Csalódottan omlok össze, szívemben egy világ tört össze. Ezért mást nem okolhatok, Naiv lelkem most pofonokat kapott. Azóta a világot más szemmel látom s rájöttem a valóság a legborzalmasabb álom. Jeges esti ég ez a mai. Hideg és nyirkos köd borította. Reggel talán kisüt majd a nap, De szivem gyászban marad. Itt az este s a fájdalom. Újra eszembe jut a sok gond. . . Szemem megtelik könnyel, S várom hogy végre elszenderüljek. Akit szeretek nincs itt velem, S nem látja könnyes szemem. Nem érzi amit érzek Nem éli amit én most élek. Halkan kopog az eső az ablakon, Bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög és villámlik az ég, Nem tudom meddig bírom ki nélküled még. Erős a sodrás és elvisz az ár, Más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, Bárhova bújsz, én sosem feledem.