Lelki fájdalom

Egy Érzés melyet feledni nem lehet,
Egy Érzés melytől kibuknak az emberek.
Egy Érzés melytől szabadulni nem lehet,
A lelki fájdalom mely perzseli a szívet.

Rég volt mikor éreztem e fájdalmat,
Mikor simogattam összeszorult gyomromat.
Megpróbálnám elűzni hirtelen magamból,
Kitépni lelkemet s kifutni a világból.

De ez egyre rosszabb, csak szorít,
Sóhajomat nem hallja, szívem már ordít.
Gyorsan ver, mint még soha e Földön,
Gyengén ökölbe szorítom öklöm.

Sírás kerülgeti szememet folyton,
Egy könnycsepp kicsordul s lefut arcomon.
Ráz a hideg a takaró alatt,
Hiába megyen fűtés, testem nagy fagylalt.

Miért bizonytalanok az emberek,
Kiknek, ha kell, odavetném az életem.
Kiknek, ha kell, csillagot lopnék az égről,
S ezernyi sort írnék szerelmes érzésekről.

Nem kérek sokat soha többet,
Csak tartsa boldogan életemet.
Mert Nagyon Szeretem, s e Érzés örök,
Érzések melyek szívből jövők.

Szeretlek,  kérlek, ne vess meg,
Akárhogy döntesz, én melletted leszek.
Csak fogadd el, hogy fájdalmamat fokoztad,
Melyet nem önszántadból okoztad.

Kérlek Téged gondolkozz, s ha komolyan szeretsz,
Mondd meg, és bármit kérhetsz, mert el, Nem veszthetsz.
Szerelmem gyengén átölel, s titkon Teérted rajong,
Remélem elég lesz, majd mit nyújtani tudok...