Köszönöm, hogy benézel hozzám és elolvasod a bejegyzéseimet.!Ez a blog a pillanatnyi időről és az emlékekről íródik.. Pillanataink és Emlékeink amelyek mellett elsuhanunk.. de ha megállunk, ezáltal megtalál egy érzés,egy vágy,egy álom,,,,és a pillanatnyi gondolatok.Ne egy hétköznapi naplóírást várj.Inkább csak szemezgetek az emlékeimből, pillanataimból, kedvenc verseim és idézeteimből.Színesítem egy-egy szép képpel, zenével.
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál. .
.

Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről. Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.
Achimenesről...
Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.Imádta a romantikus meséket..lehetett ez film, történet,regény vagy mese.Szinte azonosult a főhőssel.


2010. október 24., vasárnap

Hiszek




Hiszek a pillanat erejében. Hiszek az őszinte tekintetben, egy apró érintésben, egy ölelésben, a simogatásban, a csend mondanivalójában.
Nem gondolom, hogy mindig mindent ki kell mondani.
A szavak sokszor torzítanak, leplezik a valóságot.
Nézz a szemembe és maradj csendben.
Nem fordítom el a tekintetem és én sem szólalok meg.
Ha igazán látsz, ha engem látsz, ebben a pillanatban megtudhattál rólam mindent. Szavak nélkül... csak egy eső csepp vagyok a végtelenben.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése