Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet
Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda
Mert én vagyok az őrangyalod
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól
Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz!
Oldalak
Köszönöm, hogy benézel hozzám és elolvasod a bejegyzéseimet.!Ez a blog a pillanatnyi időről és az emlékekről íródik.. Pillanataink és Emlékeink amelyek mellett elsuhanunk.. de ha megállunk, ezáltal megtalál egy érzés,egy vágy,egy álom,,,,és a pillanatnyi gondolatok.Ne egy hétköznapi naplóírást várj.Inkább csak szemezgetek az emlékeimből, pillanataimból, kedvenc verseim és idézeteimből.Színesítem egy-egy szép képpel, zenével.
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál. . .
Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről. Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.
Achimenesről...
Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.Imádta a romantikus meséket..lehetett ez film, történet,regény vagy mese.Szinte azonosult a főhőssel.
Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.Imádta a romantikus meséket..lehetett ez film, történet,regény vagy mese.Szinte azonosult a főhőssel.
2010. október 24., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése