Köszönöm, hogy benézel hozzám és elolvasod a bejegyzéseimet.!Ez a blog a pillanatnyi időről és az emlékekről íródik.. Pillanataink és Emlékeink amelyek mellett elsuhanunk.. de ha megállunk, ezáltal megtalál egy érzés,egy vágy,egy álom,,,,és a pillanatnyi gondolatok.Ne egy hétköznapi naplóírást várj.Inkább csak szemezgetek az emlékeimből, pillanataimból, kedvenc verseim és idézeteimből.Színesítem egy-egy szép képpel, zenével.
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál. .
.

Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről. Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.
Achimenesről...
Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.Imádta a romantikus meséket..lehetett ez film, történet,regény vagy mese.Szinte azonosult a főhőssel.


2010. október 24., vasárnap

Bánat






Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet Ha az életedet veszed újra fontolóra És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet Ott leszek és megmentem összetört lelkedet Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda Mert én vagyok az őrangyalod Ha eleged lett már a magányos éjszakákból És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz!





   


         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése