Köszönöm, hogy benézel hozzám és elolvasod a bejegyzéseimet.!Ez a blog a pillanatnyi időről és az emlékekről íródik.. Pillanataink és Emlékeink amelyek mellett elsuhanunk.. de ha megállunk, ezáltal megtalál egy érzés,egy vágy,egy álom,,,,és a pillanatnyi gondolatok.Ne egy hétköznapi naplóírást várj.Inkább csak szemezgetek az emlékeimből, pillanataimból, kedvenc verseim és idézeteimből.Színesítem egy-egy szép képpel, zenével.
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál. . .

Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről. Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.
Achimenesről...
Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.Imádta a romantikus meséket..lehetett ez film, történet,regény vagy mese.Szinte azonosult a főhőssel.


2010. október 8., péntek

Álom és múlt









Nézd, a fénykép álmot rejt egy csók, egy nyár, egy kert... most lángban álló múlt. Nézd, mint Napfény-hercegnő: szemedben hit, remény, erő-, ma szörnyű átok sújt... Fogy az idő, bezár egy ajtó-, titok a vér, a könny, a jajszó... Ölel a bűn, a csókja fullaszt, legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már... soha talán... Itt száz reményed máglyán ég-, ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már, vagy elmerül a nyár... Félsz, és fényed halvány láng, a szíved száz szilánk... de lesz,'ki óv és véd. Csak szólj!- a cinkos csönd kirabol-, a sorsod másról szól, lesz új világod még. Fogy az idő... Sírsz, álarc mélyén sírsz, világ végét hívsz... Csoda nincs, csak szép és jó-, van a fény, a gyógyító... érezned kell! Fogy az idő....a tűz széttép! Mondd, 'mért tűrnéd? Bárhol élsz, majd rád talál: mert nem felejt a nyár..

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)